Szájer József fideszes EP-képviselő levele
Neelie Kroes-nek,
az Európai Bizottság alelnökének,
melyet teljes terjedelmében közlünk.
Levél Neelie Kroesnak
Budapest, 2012. február 10.
Tisztelt Alelnök Asszony!
Nagy érdeklődéssel hallgattam az Ön előadását a Magyarországgal foglalkozó európai parlamenti bizottsági ülésen. Nekünk magyaroknak talán több más európai nemzetnél is fontosabb, hogy mit mondanak, gondolnak rólunk külföldön. Mi, magyarok különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy az európai nemzetek közössége egyenrangúként fogadjon el bennünket, és ne alkalmazzon eltérő mércét ránk, mint, amit másokra alkalmaz.
Magyarország és a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor ellen a sajtóban, egyes pártpolitikai és gazdasági körökben összehangolt támadás-sorozatnak lehettünk megdöbbent tanúi az elmúlt két esztendőben.
Az Ön által alelnökölt Európai Bizottság, amely az uniós szerződés őrének szerepét is ellátja, bár erőteljes politikai és média-nyomás nehezedett Önökre is, ez alatt az időszak alatt mégis korrekt partnere tudott lenni Magyarországnak a vitás kérdések tisztázásában és megoldásában. Éppen Ön a leghitelesebb tanúja annak, hogy milyen gyorsan sikerült tavaly a magyar sajtószabályozásról szóló törvénynek az Európai Bizottság szerint uniós joggal ütköző elemeit módosítani a magyar Országgyűlésben. Ön, mint a Bizottság alelnöke, azt is jól tudja, hogy az uniós tagországok ellen folyó több száz kötelezettségszegési eljárás közül nagyon kevés esetben jár el ennyire gyorsan és rugalmasan az érintett ország. Magyarország 2004. májusi belépésekor elfogadta az unió közösségének szabályait, és azok betartását kötelezőnek tartja, még olyankor is, ha azok nem mindenben egyeznek az ország aktuális érdekeivel. Ezt is természetesnek tartjuk, hiszen elfogadjuk, hogy egy közösségben való tagság felelőséggel és áldozattal is jár. A család, a település, a nemzet, Európa mind olyan közösség, amelyeket az új magyar Alaptörvény különös védelem alá helyez, és tudjuk, hogy ez bizonyos esetekben egyéni, vagy partikuláris érdekeink érvényesítését érintheti.
A fentiek szellemében meg voltam döbbenve az Ön tegnapi szavain: Ön kilépett az Európai Bizottságtól joggal elvárható pártsemleges szerepből, és eddig tanúsított tiszteletre méltó hozzáállásból.
Ön, Alelnök Asszony, túllépve az Európai Unió kompetenciáján a magyar Kormány helyettes vezetőjétől olyan nyilatkozatot követelt, hogy egy nem uniós szervezet, nevezetesen az Európa Tanács, még el sem készített, meg sem fogalmazott dokumentuma javaslatainak teljesítésére előre vállaljon kötelezettséget!
Ez példátlan! Amikor a magyar miniszterelnök helyettes a követelés nyilvánvalóan túlzó volta ellenére erre azzal válaszolt, hogy minden a magyar alkotmányos renddel összeegyeztethető javaslatot meg kíván fogadni, Ön indulatosan kikelt ez ellen.
Ezen a ponton, tisztelt Biztos Asszony, fel kell hívjam a figyelmét arra, hogy az unióban nem csak a tagországoknak vannak kötelezettségei, hanem az uniós intézményeknek, a Bizottságnak és az egyes biztosoknak is! Ezen kötelezettség, közé tartozik az uniós szerződés negyedik cikkelyének a betartása. A cikk szövegét idézem:
4. cikk
(1)Az 5. cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad.
(2)Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.
Továbbá, Ön aggodalmát fejezte ki a magyarországi etnikai kisebbségekkel kapcsolatban. Azt állította, hogy azok jogait korlátozzák, illetve megfigyelés alatt tartják őket. Forrásként egy tehetséges, fiatal tanácsadóját azonosította, bár az illető nevét Ön nem fedte fel.
Ön tegnap aggódott a magyar politikai kultúra hiányosságai miatt. Biztosan igaza van, hiszen Magyarországnak még csak húsz esztendeje volt arra, hogy a kommunista diktatúra súlyos terheitől megszabaduljon. Az ön hazája Hollandia szerencsésebb történelmet mondhat magáénak. Bár Magyarországon az elmúlt húsz év demokráciája idején egyetlen politikust sem gyilkoltak meg a nyílt utcán nézetei miatt, amint azt az Ön hazájában sajnálattal láthattunk Pim Fortyn esetében. Arra is emlékeztetnék, ha már a kisebbségek szóba kerültek, hogy nem Magyarország, hanem Hollandia, az Ön hazája volt az az ország, amely tavaly, alig próbálva leplezni, hogy roma bevándorlók özönétől tartva, nem egyezett bele abba, amely a magyar uniós elnökség egyik célja volt, hogy kiterjesszük az unión belüli szabad mozgás schengeni rendszerét Romániára és Bulgáriára.
Lehet, hogy nekünk magyaroknak Hollandiához képest kezdetleges a demokratikus kultúránk, de az Ön által megfogalmazott kisebbség-ellenesség súlyos vádjának igazolására, még a mi Ön által korlátozottnak tartott politikai kultúrájú országunkban sem elégséges a súlyos politikai vádakat egy névtelen, ámbár nagyon tehetséges és fiatal tanácsadóra hárítani. Ezt minden demokratikus nyilvánossággal bíró országban, így Magyarországon és Hollandiában is tényekkel illik bizonyítani. Ezt Ön elmulasztotta, amellyel sajnos beállt azok csoportjába, akik a politikát nem a korrekt vita, hanem az egyoldalú címkézések és alaptalan vádak terepének tartják!
Biztos asszony! Mi történt Önnel? Mi eddig nem ezt a Neelie Kroest ismertük. Egy korrekt, felkészült és elfogulatlan politikust ismertünk Önben eddig! Ha valaki, akkor Ön tudja, hiszen 2004-ben első biztosi kinevezésekor szenvedő alanya volt annak, hogy egy tényekkel alá nem támasztott, személyeskedő rágalomhadjáratot indítottak Ön ellen. Akkor együtt éreztem Önnel. Most pedig meg vagyok döbbenve.
Az ami a bizottsági meghallgatáson ezután történt még megdöbbentőbb. Miután Járóka Lívia, fideszes európai parlamenti képviselő, a parlament egyetlen cigány származású képviselője pontonként cáfolta az Ön alaptalan vádjait, de Ön a válaszában továbbra is meg nem nevezett fiatal, tehetséges tanácsadójára, és a tőle hallott vádakra hivatkozott, mintha mi sem történt volna! Ezzel Ön egy közvetlenül választott, a tízmilliós roma közösséget képviselő politikus szavait vonta kétségbe, anélkül, hogy bármely ténnyel cáfolta volna azokat. A nyilvánosság feladata, hogy eldöntse, az Ön ismeretlen tanácsadójának, vagy egy hiteles, nevét, arcát egy évtizede bátran vállaló, amúgy fiatal és tehetséges, szavait érvekkel alátámasztó roma politikusnak hisz-e. Járóka Líviát pár évvel ezelőtt egy szélsőséges európai parlamenti képviselő szintén minden alap nélkül, rasszista rágalmakkal támadta, ha valaki, akkor Járóka asszony tudja mivel jár az ha valaki arcát vállalva kiáll egy előítéletekkel sújtott kisebbségi közösség nevében. (Megjegyzem, a Fideszt támadók végre elgondolkozhatnának azon, hogy miként lehetséges az, hogy egy cigányellenesnek, kisebbségellenesnek kikiáltott párt az egyetlen az Európai Parlamentben képviselettel bíró majdnem száz politikai szervezet közül, amely roma politikust jelölt befutó helyen a választási listáján!)
Hol, mikor mondta el Ön a tegnapihoz hasonló bírálatait, amikor Magyarországon a szocialisták és az Ön politikai családjához tartozó SZDSZ volt hatalmon, és öt cigány családot irtottak ki bűnözők különös kegyetlenséggel egy rasszista indíttatású sorozatgyilkosság során? Elmondta Ön akkor, hogy a szocialista liberális magyar kormány nem képes megvédeni a kisebbséget? Üdvözölte-e Ön uniós biztosként, hogy a Magyar Parlament bűncselekménnyé nyilvánította a roma közösségben a szocialista kormány idején rettegést és félelmet kiváltó rasszista indíttatású egyenruhás felvonulásokat? Lehet, hogy csak én vagyok tájékozatlan, de eddig az ilyen irányú nyilatkozatai elkerülték a figyelmemet, ebben az esetben elnézését kérem. Ha viszont nem tett mégsem ilyen nyilatkozatokat, akkor semmi nem menti meg attól, hogy az elfogulatlan szemlélő olyan politikusnak tarthatja Önt, aki válogat az egyes tények között és kettős mércét alkalmaz! Kevés olyan káros cselekedet van, amely annyira képes rombolni a nemzetek európai együttműködésének alapjait, a közös európai elveket és az unió megítélését, amikor vezető európai politikusok kettős mércét alkalmaznak.
Tisztelt Alelnök Asszony!
Ön aggódott a magyar sajtószabadság sorsa miatt is. Ha a magyar szabályozás sértené az európai jogot, akkor tavaly Ön miért csak három ponton kérte a magyar törvény módosítását? Ki mulasztott? Ön?Vagy talán azért, mert csak ezeken a pontokon ütközött az uniós joggal?
Ön azt is állította tegnap, hogy nem egy konkrét rádió, a Klubrádió, hanem a sajtó szabadsága érdekében emeli fel a szavát. E szavait és teljes elfogulatlanságát fényesen tudná igazolni 2010 áprilisi nyilatkozatával, amelyben már az audiovizuális szabályozásért frissen kinevezett biztosként felemelte a szavát az ellen a politikai indíttatású manőver ellen, hogy a baloldali vezetésű akkori magyar médiahatóság, látván, hogy a baloldal csúnyán elveszti a választást, az országgyűlési választások két fordulója között ítélt meg szabályellenesen, és hozzáteszem, súlyos pártpolitikai elfogultsággal a katolikus rádió ellenében, egy újabb frekvenciát a Klubrádiónak, holott az előző még le sem járt. De sajnos ezt a nyilatkozatát is hiába kerestem…
Tisztelt Alelnök Asszony!
Kérem fontolja meg fenti érveimet. Magyarország büszke ország, a magyarok büszke emberek. Mint a közös Európa iránt elkötelezett politikus kérem Önt, hogy légből kapott, alaptalan, kettős mércével mérő nyilatkozatokkal ne rombolja a magyar emberek hitét a közös Európa eszméjében. Kérem térjen vissza ahhoz a helyzethez, amelyet Öntől és az Ön által képviselt intézménytől megszoktunk: az elfogulatlan eljáráshoz.
A tények tisztázása tekintetében pedig állok rendelkezésére a jövőben is.
Tisztelettel,
Szájer József, Fidesz
Európai parlamenti képviselő
(forrás: szajerjozsef.blog.hu)
Levél Neelie Kroesnak
Budapest, 2012. február 10.
Tisztelt Alelnök Asszony!
Nagy érdeklődéssel hallgattam az Ön előadását a Magyarországgal foglalkozó európai parlamenti bizottsági ülésen. Nekünk magyaroknak talán több más európai nemzetnél is fontosabb, hogy mit mondanak, gondolnak rólunk külföldön. Mi, magyarok különösen érzékenyek vagyunk arra, hogy az európai nemzetek közössége egyenrangúként fogadjon el bennünket, és ne alkalmazzon eltérő mércét ránk, mint, amit másokra alkalmaz.
Magyarország és a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor ellen a sajtóban, egyes pártpolitikai és gazdasági körökben összehangolt támadás-sorozatnak lehettünk megdöbbent tanúi az elmúlt két esztendőben.
Az Ön által alelnökölt Európai Bizottság, amely az uniós szerződés őrének szerepét is ellátja, bár erőteljes politikai és média-nyomás nehezedett Önökre is, ez alatt az időszak alatt mégis korrekt partnere tudott lenni Magyarországnak a vitás kérdések tisztázásában és megoldásában. Éppen Ön a leghitelesebb tanúja annak, hogy milyen gyorsan sikerült tavaly a magyar sajtószabályozásról szóló törvénynek az Európai Bizottság szerint uniós joggal ütköző elemeit módosítani a magyar Országgyűlésben. Ön, mint a Bizottság alelnöke, azt is jól tudja, hogy az uniós tagországok ellen folyó több száz kötelezettségszegési eljárás közül nagyon kevés esetben jár el ennyire gyorsan és rugalmasan az érintett ország. Magyarország 2004. májusi belépésekor elfogadta az unió közösségének szabályait, és azok betartását kötelezőnek tartja, még olyankor is, ha azok nem mindenben egyeznek az ország aktuális érdekeivel. Ezt is természetesnek tartjuk, hiszen elfogadjuk, hogy egy közösségben való tagság felelőséggel és áldozattal is jár. A család, a település, a nemzet, Európa mind olyan közösség, amelyeket az új magyar Alaptörvény különös védelem alá helyez, és tudjuk, hogy ez bizonyos esetekben egyéni, vagy partikuláris érdekeink érvényesítését érintheti.
A fentiek szellemében meg voltam döbbenve az Ön tegnapi szavain: Ön kilépett az Európai Bizottságtól joggal elvárható pártsemleges szerepből, és eddig tanúsított tiszteletre méltó hozzáállásból.
Ön, Alelnök Asszony, túllépve az Európai Unió kompetenciáján a magyar Kormány helyettes vezetőjétől olyan nyilatkozatot követelt, hogy egy nem uniós szervezet, nevezetesen az Európa Tanács, még el sem készített, meg sem fogalmazott dokumentuma javaslatainak teljesítésére előre vállaljon kötelezettséget!
Ez példátlan! Amikor a magyar miniszterelnök helyettes a követelés nyilvánvalóan túlzó volta ellenére erre azzal válaszolt, hogy minden a magyar alkotmányos renddel összeegyeztethető javaslatot meg kíván fogadni, Ön indulatosan kikelt ez ellen.
Ezen a ponton, tisztelt Biztos Asszony, fel kell hívjam a figyelmét arra, hogy az unióban nem csak a tagországoknak vannak kötelezettségei, hanem az uniós intézményeknek, a Bizottságnak és az egyes biztosoknak is! Ezen kötelezettség, közé tartozik az uniós szerződés negyedik cikkelyének a betartása. A cikk szövegét idézem:
4. cikk
(1)Az 5. cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad.
(2)Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.
Továbbá, Ön aggodalmát fejezte ki a magyarországi etnikai kisebbségekkel kapcsolatban. Azt állította, hogy azok jogait korlátozzák, illetve megfigyelés alatt tartják őket. Forrásként egy tehetséges, fiatal tanácsadóját azonosította, bár az illető nevét Ön nem fedte fel.
Ön tegnap aggódott a magyar politikai kultúra hiányosságai miatt. Biztosan igaza van, hiszen Magyarországnak még csak húsz esztendeje volt arra, hogy a kommunista diktatúra súlyos terheitől megszabaduljon. Az ön hazája Hollandia szerencsésebb történelmet mondhat magáénak. Bár Magyarországon az elmúlt húsz év demokráciája idején egyetlen politikust sem gyilkoltak meg a nyílt utcán nézetei miatt, amint azt az Ön hazájában sajnálattal láthattunk Pim Fortyn esetében. Arra is emlékeztetnék, ha már a kisebbségek szóba kerültek, hogy nem Magyarország, hanem Hollandia, az Ön hazája volt az az ország, amely tavaly, alig próbálva leplezni, hogy roma bevándorlók özönétől tartva, nem egyezett bele abba, amely a magyar uniós elnökség egyik célja volt, hogy kiterjesszük az unión belüli szabad mozgás schengeni rendszerét Romániára és Bulgáriára.
Lehet, hogy nekünk magyaroknak Hollandiához képest kezdetleges a demokratikus kultúránk, de az Ön által megfogalmazott kisebbség-ellenesség súlyos vádjának igazolására, még a mi Ön által korlátozottnak tartott politikai kultúrájú országunkban sem elégséges a súlyos politikai vádakat egy névtelen, ámbár nagyon tehetséges és fiatal tanácsadóra hárítani. Ezt minden demokratikus nyilvánossággal bíró országban, így Magyarországon és Hollandiában is tényekkel illik bizonyítani. Ezt Ön elmulasztotta, amellyel sajnos beállt azok csoportjába, akik a politikát nem a korrekt vita, hanem az egyoldalú címkézések és alaptalan vádak terepének tartják!
Biztos asszony! Mi történt Önnel? Mi eddig nem ezt a Neelie Kroest ismertük. Egy korrekt, felkészült és elfogulatlan politikust ismertünk Önben eddig! Ha valaki, akkor Ön tudja, hiszen 2004-ben első biztosi kinevezésekor szenvedő alanya volt annak, hogy egy tényekkel alá nem támasztott, személyeskedő rágalomhadjáratot indítottak Ön ellen. Akkor együtt éreztem Önnel. Most pedig meg vagyok döbbenve.
Az ami a bizottsági meghallgatáson ezután történt még megdöbbentőbb. Miután Járóka Lívia, fideszes európai parlamenti képviselő, a parlament egyetlen cigány származású képviselője pontonként cáfolta az Ön alaptalan vádjait, de Ön a válaszában továbbra is meg nem nevezett fiatal, tehetséges tanácsadójára, és a tőle hallott vádakra hivatkozott, mintha mi sem történt volna! Ezzel Ön egy közvetlenül választott, a tízmilliós roma közösséget képviselő politikus szavait vonta kétségbe, anélkül, hogy bármely ténnyel cáfolta volna azokat. A nyilvánosság feladata, hogy eldöntse, az Ön ismeretlen tanácsadójának, vagy egy hiteles, nevét, arcát egy évtizede bátran vállaló, amúgy fiatal és tehetséges, szavait érvekkel alátámasztó roma politikusnak hisz-e. Járóka Líviát pár évvel ezelőtt egy szélsőséges európai parlamenti képviselő szintén minden alap nélkül, rasszista rágalmakkal támadta, ha valaki, akkor Járóka asszony tudja mivel jár az ha valaki arcát vállalva kiáll egy előítéletekkel sújtott kisebbségi közösség nevében. (Megjegyzem, a Fideszt támadók végre elgondolkozhatnának azon, hogy miként lehetséges az, hogy egy cigányellenesnek, kisebbségellenesnek kikiáltott párt az egyetlen az Európai Parlamentben képviselettel bíró majdnem száz politikai szervezet közül, amely roma politikust jelölt befutó helyen a választási listáján!)
Hol, mikor mondta el Ön a tegnapihoz hasonló bírálatait, amikor Magyarországon a szocialisták és az Ön politikai családjához tartozó SZDSZ volt hatalmon, és öt cigány családot irtottak ki bűnözők különös kegyetlenséggel egy rasszista indíttatású sorozatgyilkosság során? Elmondta Ön akkor, hogy a szocialista liberális magyar kormány nem képes megvédeni a kisebbséget? Üdvözölte-e Ön uniós biztosként, hogy a Magyar Parlament bűncselekménnyé nyilvánította a roma közösségben a szocialista kormány idején rettegést és félelmet kiváltó rasszista indíttatású egyenruhás felvonulásokat? Lehet, hogy csak én vagyok tájékozatlan, de eddig az ilyen irányú nyilatkozatai elkerülték a figyelmemet, ebben az esetben elnézését kérem. Ha viszont nem tett mégsem ilyen nyilatkozatokat, akkor semmi nem menti meg attól, hogy az elfogulatlan szemlélő olyan politikusnak tarthatja Önt, aki válogat az egyes tények között és kettős mércét alkalmaz! Kevés olyan káros cselekedet van, amely annyira képes rombolni a nemzetek európai együttműködésének alapjait, a közös európai elveket és az unió megítélését, amikor vezető európai politikusok kettős mércét alkalmaznak.
Tisztelt Alelnök Asszony!
Ön aggódott a magyar sajtószabadság sorsa miatt is. Ha a magyar szabályozás sértené az európai jogot, akkor tavaly Ön miért csak három ponton kérte a magyar törvény módosítását? Ki mulasztott? Ön?Vagy talán azért, mert csak ezeken a pontokon ütközött az uniós joggal?
Ön azt is állította tegnap, hogy nem egy konkrét rádió, a Klubrádió, hanem a sajtó szabadsága érdekében emeli fel a szavát. E szavait és teljes elfogulatlanságát fényesen tudná igazolni 2010 áprilisi nyilatkozatával, amelyben már az audiovizuális szabályozásért frissen kinevezett biztosként felemelte a szavát az ellen a politikai indíttatású manőver ellen, hogy a baloldali vezetésű akkori magyar médiahatóság, látván, hogy a baloldal csúnyán elveszti a választást, az országgyűlési választások két fordulója között ítélt meg szabályellenesen, és hozzáteszem, súlyos pártpolitikai elfogultsággal a katolikus rádió ellenében, egy újabb frekvenciát a Klubrádiónak, holott az előző még le sem járt. De sajnos ezt a nyilatkozatát is hiába kerestem…
Tisztelt Alelnök Asszony!
Kérem fontolja meg fenti érveimet. Magyarország büszke ország, a magyarok büszke emberek. Mint a közös Európa iránt elkötelezett politikus kérem Önt, hogy légből kapott, alaptalan, kettős mércével mérő nyilatkozatokkal ne rombolja a magyar emberek hitét a közös Európa eszméjében. Kérem térjen vissza ahhoz a helyzethez, amelyet Öntől és az Ön által képviselt intézménytől megszoktunk: az elfogulatlan eljáráshoz.
A tények tisztázása tekintetében pedig állok rendelkezésére a jövőben is.
Tisztelettel,
Szájer József, Fidesz
Európai parlamenti képviselő
(forrás: szajerjozsef.blog.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése