2013. július 4.
Kezdjük a végén. A tegnapi európai parlamenti vitában az utolsók
egyikeként felszólaló Jacek Olgierd Kurski lengyel néppárti képviselő
így foglalta össze a dolgok lényegét: „Orbán úr, szeretnék bocsánatot
kérni öntől azért, ami ebben a teremben zajlik. Európa alapító atyái
most minden bizonnyal forognak a sírjukban.{...}"
"{...} Ami itt folyik, az bosszú az ön sikeres konzervatív
kormányzásáért. Orbán úr, a nemzetközi tőke utálja önt, mert
megadóztatja. A baloldal utálja önt, mert a keresztény értékeket
beleírták az alkotmányukba. A szocialisták utálják önt, mert ön
egyértelmű diktatúraként ítélte el a szocializmust. De ami nem öli meg
önt, az csak erősíteni fogja. Minden jót kívánok önnek, éljen a szabad
Magyarország!”
Szívesen mondaná az ember, hogy ennyi a lényeg, s
itt be is fejezhetnénk a dolgot. Mégsem mondhatjuk ezt, ugyanis a másik
fél mondandói is a lényeghez tartoznak. A rögeszmék is a lényeghez
tartoznak, mert napjainkban nem lehetséges az élet e rögeszmék
figyelmen kívül hagyásával.
Nagyon fontos
volt, hogy a közszolgálati televízió élőben közvetítette a tegnapi
vitát. Ahogy Gál Kinga néppárti képviselő megfogalmazta: „Szerencsére a
magyar választók élőben láthatták ezt a vitát, az összes hazugsággal és
csúsztatással együtt.” Majd így fordult az Európai Parlament baloldali
és liberális képviselőihez: „Önök csak Magyarországgal szemben
kifogásolják mindazt, amit más tagállammal szemben nem.” Gál Kinga ezen
általános kijelentését többen is konkretizálták a vita során. Például
Véronique Mathieu Houillon francia néppárti képviselő, aki a
Magyarországgal szembeni kifogások három pontja közül az egyikkel
kapcsolatban kijelentette: nem érti, mi a probléma azzal, hogy
Magyarországon csak a közszolgálati médiában lehet közzétenni politikai
hirdetéseket a kampányban, hiszen ez Franciaországban, az ő hazájában is
így van, de Franciaországgal szemben soha senki nem emelt kifogást ez
ellen. Ryszard Antoni Legutko lengyel néppárti képviselő pedig azt
mondta, az EU kizárólag a kettős mérce alkalmazásában konzekvens,
ráadásul a legkevésbé demokratikusan működő uniós intézmények kérik
számon a demokráciát Magyarországon. A Néppárt nevében felszólaló
Manfred Weber szintén a konkrétumok világába kalandozott, amikor többek
között ezt mondta: Az Európai Tanács azt a döntést hozta, hogy nem indít
eljárást Magyarország ellen – akkor viszont miről beszélünk? Kérdése
szónoki maradt, miként a konkrétumok világába sem kalandozott vele senki
az EP tarka baloldaláról. Például senki sem reagált arra a felvetésére,
milyen alapon kifogásolják egyesek, hogy Magyarország egy férfi és egy
nő kapcsolataként határozza meg a család fogalmát, amikor a lisszaboni
szerződés ezt egyértelműen tagállami hatáskörbe utalja. Weber ezt is
felvetette: a magyar alkotmány utal a kereszténységre, „de hát
Nagy-Britanniában a királynő az egyház feje”, mégsem emel kifogást
senki, ugyanis nem is emelhetne. De ez a felvetése is válasz nélkül
maradt.
Válasz nélkül maradt minden, ugyanis a
rögeszmék harcoltak tegnap a konkrétumokkal és az érdemi érvekkel. Az
„általános emberi jogok védelmében” indított Magyarország elleni támadás
egyetlen eszköze a rögeszme. Ezeket a rögeszméket hangoztatták a
szocialista, a liberális, a zöld, a kommunista képviselők, és ezt
hangoztatta az önmagát immáron a jobboldalra pozicionáló Bokros Lajos
is. A rögeszmékben pedig az a jó, hogy nem kell őket megindokolni. A
válságba került európai lélek és szellem ezen képviselői számára ugyanis
még csak vita tárgyát sem képezheti, hogy a család egy férfi és egy nő
kapcsolata. Ez szerintük nincsen így, és kész. Erre mondta Orbán Viktor,
hogy ez mégiscsak egy négyezer éves tradíció, legyen már annyi
szabadságunk, hogy megpróbáljuk megvédelmezni.
A rögeszmések szerint nincsen ennyi szabadságunk sem.
Sem
ebben, sem másban. S leginkább nincsen szabadságunk gazdasági ügyekben.
Őszerintük. S hogy világos legyen minden, vessünk egy pillantást a
szomszédba, nézzük meg, mi történik éppen most Romániában, amelyet
szintén kétharmaddal kormányoz egy szociáldemokrata kormány. Nos,
Romániában, miközben az IMF privatizáltatta és éppen most
privatizáltatja a román energetikai cégeket, a romániai gázfogyasztás
kétharmadát (!) kitevő hazai kitermelésű gáz ezer köbméterének árát 160
dollárról 400 dollárra emelteti fel. Ugye világos? Az IMF brutális
áremelésre kötelezi a román kormányt, a román lakosság fizet, míg
beledöglik, a multik pedig talicskával hordják haza a pénzt.
Ha
ezt az utat járnánk mi is, akkor nem lenne vita a demokrácia
magyarországi állásáról Strasbourgban. Ezt tartsuk szem előtt minden
pillanatban, és emlékezzünk Spinoza szavaira! Őszerinte egy közösség
annyira erős, amennyi parazitát el tud tartani. Nos, nincsen erősebb
közösség a kelet-közép-európai társadalmaknál.
Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu
Forrás: http://www.flagmagazin.hu
